Az emberré válás folyamata
A Propliopithefolyamatacus (ősi majom) volt az emberfélék és az emberszabású majmok közös őse. Körülbelül 20 millió évvel ezelőtt jelentek meg az emberszabású majmok, fő típusai: a Dryopithecus (20-10 millió év), a Ramapithecus (12-9 millió év) és az Australopithecus (kb. 5 millió év). Az előemberek fajtái: Homo habilis (kb. 3 millió év) - vele vette kezdetét az őskőkor alsó szakasza, a paleolitikum -, a Homo erectus (kb. 2 millió évtől) és a Pithecantropus. Agytérfogatuk jóval meghaladta az emberszabású majmokét, felegyenesedve jártak, egyszerű kőeszközöket használtak, ismerhették a tüzet is (bár meggyújtani valószínűleg még nem tudták) és tagolatlan beszéddel érintkezhettek. Az ősemberek (az értelmes em­ber) fő típusai: a Sinantropus, a Heidelbergi és a Neandervölgyi (700 ezer évtől). Az emberré válásnak szinte minden elemeivel rendelkeztek: használták a tüzet, megjelentek a nemzetségi viszonyok, a korok és nemek közötti mun­kamegosztás, kőeszközöket használtak és készítettek, tagolt beszéddel érintkeztek, és kialakult a vallás. A mai ember, a Homo sapiens sapiens (kb. 35-40 ezer éve jelent meg) első típusa a Cro-magnoni. Ez a típus lépett be a csiszolt kőkorba, a zsákmányszerzéstől eőskorljutott az élelemtermeléshez, a monogámiával pedig a családközösségek kialakításához.